A múlt kísért. Mert a történelem kísérthet, ha engedik. Nem is olyan régen (a kísértetiesen nem is olyan régmúltban) az európai (köztük a magyar) üzletek ajtaján ott virított egy felirat: kutyáknak és zsidóknak tilos. Dacolva ésszel, logikával, emberséggel, ám törvénybe nem ütközõn diszkriminálhattak és alázhattak meg egy vallási csoporthoz tartozó embereket. Most ugyanezt látjuk egy népcsoport esetében. A cigányok is, miként zsidók, magyarok.



Döbbenetes, de mintha visszavisszafelé haladnánk az idõben. Mintha már 1920-ban lennénk lassan. Hamarosan jön a numerus clausus, majd a gettósítás, késõbb a cigányság tömeges, szisztematikus eltávolítása, végül megsemmisítése(?).

Eddig nem akartam még csak belegondolni sem annak puszta eshetõségébe, hogy ez alig 60 évvel a világtörténelem legnagyobb népírtása után ismét bekövetkezhet. De megismervén a jászalsószentgyörgyi eseményeket, már kezdek elbizonytalanodni. Isten és a holtak milliói bocsássanak meg nekünk, ha ez újra megtörténik, és mi szemet húnytunk felette.

1944 - 2009. Jelenünk éppolyan sötétbe hajlik, mint éjfekete múltunk. Nem hittem volna, hogy megérem, hogy ennyi évtizeddel eleink szégyene után nekem is szégyenkeznem kell honfitársaim viselkedése miatt. Én viszont szégyenkezem, ha már õk nem tudnak. Hogyan is tudnának, hiszen semmit sem tudnak. Nem tudnak a történelemrõl, nem ismerik a múltat, és fogalmuk sincs arról, mit jelent a szó: kirekesztés, vagy éppen gyûlölet. Utóbbi kettõt egyszerûen csak megtestesítik. Ahogyan a Jászalsószentgyörgy nevû falu is örökre beírta magát a modernkori Magyarország szégyentörténelmébe. Itt ismétlõdött ugyanis meg a II. világháború fasizmusának egyik legképtelenebb eseménye, még ha kicsit másképp is, ám a hasonlóság több, mint rémisztõ. Egy benzinkút tulajdonosa nem volt hajlandó roma kisebbséghez tartozókat kiszolgálni. Felettébb ostoba, de sokkal inkább törvénybe ütközõ indoklása szerint létesítményét az utóbbi évben kizárólag cigányok rabolták ki, és neki ebbõl elege lett. Hát itt tartunk, kérem.

Ha rabolnak tõlünk, akkor nem a lopás, mint bûncselekmény ténye számít mostantól, hanem az elkövetõ rassza. Mert ez sokat változtat a bûn tényén, ugyebár. Ha "csak" kirabolnak, az szörnyû. De mindezt jóval súlyosbítja, ha cigány teszi. Ezért aztán az egyszeri ember úgy gondolja, hogy önbíráskodhat, megváltoztathatja az alkotmányt, és azt enged be a boltjába, akit csak akar, és azt rekeszti ki, akirõl úgy tartja kedve. Persze, hogy megteheti, hiszen más sem mutat példát. Senki nem mondta meg például ennek a benzinkutasnak, hogy: uram, ön olyan sötétségben tapogatózik, hogy egy fényszóróval sem látna. Amit megvalósít, az ugyanis törvénytelen, emberiségi jogokba ütközõ, magyarul súlyos bûncselekmény. Tökéletesen együtt érzek vele, amiért több ízben kirabolták, de egyszerûen nem tudom felfogni, hogy mi vezet el odáig egy embert, hogy arra a következtetésre jusson, egy kisebbséget tegyen felelõssé minden bajáért. Szomorú, de nyilvánvalóan kevesebb, mint hinnénk.

Mi a fehér embernek ez a leküzdhetetlen bõrszín-mániája? Látszólag képtelen elvonatkoztatni tõle, és rendre úgy érzi, ha egy más bõrszínnel élõ ember, vagy emberek ártanak neki, akkor az megkülönbözteti, súlyosbítja a bûncselekményt. Nem a jászalsószentgyörgyi férfi gondolja egyedül így. Most nem a több ezer hasonló "hétköznapi" rasszistára gondolok. Hanem azokra a politikusokra, akik szintén használják, terjesztik, és élnek e rettentõen ártalmas kifejezéssel: cigánybûnözés. Mintha bûn és bûn között lehetne különbséget tenni. Egyedül a rasszizmus képes erre. A két egyforma rosszat rosszra és rosszabbra osztani, aszerint, hogy fehér, vagy roma követte-e el. A jog nem ismer különbséget gyilkosság és gyilkosság, rablás és rablás között. De a jogot emberek gyakorolják. Nekik kellene be is tartatni azt.

Regös István Attila