1758-ban összefogtak az alsószentgyörgyiek a korrupt kocsmáros ellen
Írta: Markosz
Dátum: 2016.07.19 13:14:36

---

Forrás: http://www.jaszalsoszentgyorgy.com

---

Teljes hír

---

Régen, 1758-ban történt, hogy szorgalmas jászladányi lakosok szekerekkel az erdőbe mentek fát szállítani. Az utat már többször megtették, így már az is megszokottnak számított, hogy jánoshidai átkelőhelynél épített vendégfogadónál a kocsmáros elébük állt, és borral kínálta őket. Ez is többször előfordult!

A leváltárban fellelhető peres iratok tanúsága szerint a történet azzal folytatódott, hogy a tapasztaltabbak visszautasították az invitálást, de mindig akadt olyan újonc, aki elfogadta az italt. Visszafelé jövet azután kiderült, nem volt ez olyan szíves vendéglátás, mert a fogadós követelte a bor árát. Csakhogy az élen haladó szekér ökreit nem érdekelte a szesz és a pénz! A tőlük megszokott módon át akartak kelni a hídon. A kocsmáros felesége elébük állt és megpróbálta visszafordítani őket. Azt nem tudni, hogy az asszony heves gesztikulálása vagy feltűnő öltözete lehetett-e a hibás; tény az, hogy a jószágok felbőszülve elindultak irányába. A kocsmárosné zavarodottságában nemhogy átfutott volna a hídon, inkább rémülten a vízbe vetette magát. Nagy baj nem történt, legalább fürdött egyet. Annál nagyobb lett a ribillió, amikor kihúzták. Éktelen veszekedés lett a vége, ami azonban elült.

A jánoshidai vendégfogadós tovább folytatta üzelmeit, amíg el nem érkezett 1763 novembere. Ekkor egy alsószentgyörgyi szekerezőt próbált megállítani a fogadós. Igen, de ez a fuvaros elég virgonc lovakkal fuvarozott, úgyhogy a paripák határozottan mentek át a hídon. A kocsmáros gyorsan kiugrott és lecsapta az átkelő sorompóját. A megijedt lovakat gazdájuk alig tudta megfékezni, de a fogadós is megjárta, mert a lovak nekinyomták a híd karfájának. Sántikálva visszament, de bosszút forralt. November 3-án ismét egy csapat jászalsószentgyörgyi lakos érkezett ökrökkel, szekerekkel és át akartak kelni a hídon. A hídbiztos azonban a huszonhat ökröt kifogatta és a kocsma udvarába hajtotta őket, mondván fizessenek hetven rajnai forintot, mert a kocsmáros az előző napokban megsebesült egy falubeli társuktól. No, ezt már nem hagyták az alsószentgyörgyiek sem! Másnap elöljáróikkal tértek vissza. Mivel nem tudtak megegyezni, Jászberénybe mentek a törvényszékre. A „pör” azután kiderített több visszaélést is! A bíróság több tanút is beidézett, akik megvallották, a kocsmáros csak úgy engedte át őket a hídon, ha fogyasztottak a borából.


A kiváltságos jászkunoktól ugyanis nem lehetett vámot szedni a réveken és hidakon való átkelésért. Jánoshidán valóban nem kértek pénzt az áthaladáskor, de a kocsmáros nem ingyen adta a borát (ami a tanúk szerint még rossz is volt). Mivel ez volt a legrövidebb út, nem lehetett kikerülni, úgyhogy minden út alkalmával a jászok fizettek is a borért. De kiderült, hogy a jánoshidai elöljárók (talán a bíró is) tudtak az esetről, sőt rendszeresen részesültek is a kocsmárostól anyagi juttatásban. A vizsgálat itt abbamaradt!? A jánoshidai kocsmáros nem szedhetett több pénzt a csapnivaló lőréjéért és a huszonhat jószágot minden ellenszolgáltatás nélkül vissza kellett adnia a tulajdonosoknak.
Ezekhez hasonló érdekes eseteket olvashatunk a hajdani Jász-Kun-Kerület polgári peres irataiban, melyet napjainkban a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában őriznek.

forrás : Link
http://www.jaszalsoszentgyorgy.com