Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derûs idõ nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.
Wass Albert:
"Háromféle ember van ebben az országban... háromféle magyar.
Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévõket.
Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hûségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
Egy másik részük az ellenkezõjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amirõl úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hõs, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fû a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tûr, mindent eltûr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért. Érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép."
Hiszem mert hinni akarom!
Élve Ady szavaival
Hogy dicsõ és retteget lesz
Az Isteni Nép a Magyar!
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Hiszem hogy lerázzuk az idegen igát!
Hiszek a Magyarok lelkében!
Hiszem a brassói Magyar határt!
Hiszek a Magyar Mindenhatóban!
Hogy a Duna-Tisza völgye nem börtön!
Hiszem hogy lesz még Pozsony
Megyeszékhely ismét Szittya földön!
(és)
Hiszek mindenben mi Magyar!
Hogy Minket is szebb jövõ vár!
Hiszem hogy Hunniának
Lesz még kapuja Nándorfehérvár!
Hiszem hogy az Ember tragédiáját
Nem rólunk mintázta Madách!
Hogy ismét Részünk lesz:
A Burgenland Muraköz és Munkács!
Hiszek az ezeréves határban!
Nem hiába jöttünk E Földre!
Hiszem hogy ideszánt minket
A Teremtõ most és Mindörökre!
Én nagyon szeretem Wass Albert írásait,sajnos csak 1990 után találtam rájuk,de csak ajánlhatom mindenkinek,aki szereti Erdélyt,a Magyarokat,Magyarországot és a régi tiszta MAGYAR beszédet!
Mindenkinek jó szórakozasát,elmélkedést kívánok hozzájuk!
Tudnod kell kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza köztük a világ kincseit.Az igazi kincseket.Egyiknek a jóságot adta,hogy szálljon le
vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen belõle egy
darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a
békességet. Láthatod: igazi nagy kincseket osztott szét az angyalkái között a Jóisten.
Odamentek sorra minden emberhez.Az emberek azonban lezárták
szíveiket nagy súlyos lakatokkal.Gyûlölet, írígység rosszindulat,kapzsiság õrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktõl a másikig: a szívek nem nyíltak meg és õk nem tehették bele a Jóisten ajándékait........
S ahogy ott a Jóisten szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a
negyedik kicsi angyalka, akirõl már bizony meg is feledkezett volt, és ezt
mondta:
- Hallgass meg engem édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de õk bizony nem érnek vele semmit, amíg az emberek szíve zárva marad.
Add nekem az erdõket és én majd megnyitom vekük az emberek
szívét.
-próbáld meg lelkecském- mondta kedvesen a Jóisten-Legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdõket!
....................................
Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az elsõ.
De hiába daloltak a madarak,és hiába mesélte legszebb meséit a
forrás,hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebbõl semmit.Fejszét fogott ,levágott egy fát,és elment vele.Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra sem. Rontó ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, mikor látták, hogy hiába szép az
erdõ, a rontó ember nem látott meg belõle semmit. Megsiratták a
szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel és hidegen. Ez volt az elsõ harmat a földön.Az estéli harmat. Angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de õ sem látott meg semmit az
erdõbõl. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta,és száraz rõzsét gyûjtött. Száraz ágakat keresett csupán a csodaszép erdõben. Az õ szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyûjtõ ember volt. Az angyalok megsiratták õt is, még jobban, mint az elsõt. És ez volt az erdõn a második harmat. A hajnali harmat.
És akkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben
és meghallotta sírni az erdõt. Meglátta a virágokat, fákat. Meghallotta
a csermelyt. És halkan mondta:
-Istenem milyen szép...
És abban a pillanatban lehulott szívérõl egy rozsdás lakat. Akkor
kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák
tetejét. Szempillantás aladt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a
ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fûszálak, és egyszerre megszólalt
minden madár.
Milyen szép!- mondta mégegyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és
nyitott szívébe bele tették a kincseket. A jóságot a szeretetet és a
békességet. Magasan fönn az égben , fehér felhõ tutajon a Jóisten ült maga. Bárányfelhõket pöfékelt nagy kék pipájából és alámosolygott a
földre. Így volt ez lelkecském és azóta is így van.Háromféle ember él a világon:
a rontó-ember, a gyûjtõ- ember és a látó-ember.Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdõre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a
fák alá belépsz és felrebben elõtted az elsõ rigó: tudnod kell, hogy az erdõ észrevett..................................
"És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyûlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat."
Honlapunkon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény fokozása érdekében. Amennyiben szeretnél vele megismerkedni, ITT bővebb információt találsz róla.
